A Budapesti Értéktőzsde határidős piaca 1995-ben indult be. A tartósan emelkedő részvényárak meghozták a befektetők étvágyát a tőzsdézéshez, s hamar ráéreztek a tőkeáttétben rejlő lehetőségekre. Egyre többen kezdték el a részvények vásárlása helyett határidős BUX-kontraktusok vételével kihasználni a hosszt, robbanásszerű fejlődést hozva az akkor még nyílt kikiáltással zajló határidős piaci kereskedésbe. Két éven belül azonban a befektetők megtapasztalták a tőkeáttét kockázatát is: az ázsiai és az orosz válság idején sokan mentek tönkre a nem elég körültekintően kezelt határidős BUX-pozíciók miatt. Közben a tőzsde felvette a határidős piac terméklistájára a legfontosabb egyedi részvényeket is, majd az orosz válság után néhány éves hanyatlás következett be a határidős piac forgalmában.

1999 szeptemberében a nyílt kikiáltás helyét a határidős piacon is átvette az elektronikus kereskedés, a következő évben pedig beindult az opciós piac. Az új évezred elején a tőzsde új termékekkel igyekezett új befektetőket csábítani a piacra, egyre több devizapárra indult be a határidős kereskedés. A Budapesti Árutőzsde tevékenységének átvételével létrejött az áru szekció, melyben szintén nagyrészt határidős kereskedés folyik, 2006-ben pedig beindult a kereskedés az arannyal is.