A határidős ügylet és az azonnali ügylet közti legnagyobb különbség a teljesítés időpontja. Míg utóbbinál a pénz-értékpapír csere azonnal (a tőzsdei elszámolási ciklusnak megfelelően) megtörténik az üzletkötést követően, addig a határidős ügyletnél egy későbbi, de előre meghatározott időpontban. Ez az előre meghatározott időpont a határidős ügylet lejárati napja. Emellett lényeges eltérés mutatkozik a tranzakció árában is, mert a határidős ügyletben megállapodott ár eltér az alaptermék azonnali piac árától, noha a kettő között nagyon szoros kapcsolat van (erről később bővebben).

A határidős ügylet sajátossága a teljesítés módja. Az azonnali értékpapír tranzakcióknál egyértelmű, hogy az adásvétel a pénz-értékpapír cseréjével teljesül. Ezt hívják fizikai szállításnak, még akkor is, ha maga az értékpapír fizikai formában nem is létezik, csak dematerializált formában. A határidős ügyleteknél azonban lehetőség van más megoldásra is az előbbi, hagyományos teljesítési mód mellett. Itt ugyanis lehetséges, hogy lejáratkor, mikor eljön a teljesítés időpontja nem kell a vevőnek ténylegesen megvásárolni az alapterméket, illetve az eladónak leszállítania az alapterméket, hanem csak pénzügyileg számolnak el. Eszerint elszámolják egymás között a határidős szerződésben szereplő ár és a lejáratkori azonnali ár közti különbséget. Ha a határidős ár magasabb, mint az azonnali ár, akkor a különbözetet a vevő fizeti az eladónak, ellenkező esetben pedig fordítva.